Álló Géza

Nemhiszekegy

Töprengések a katolikus vallásról és a humanista erkölcsről

Évszázadok minden eretnekének, akik életüket, és minden bírájuknak, akik életük igazságát áldozták hitükért.
(A sarusok jelmondata)


Könyvem nem bölcseleti mű, nem valláskritika és nem is vitairat, még kevésbé „hittérítés”, ennek ellenére jó szívvel nem ajánlanám vallásos érzületű olvasóknak. Két fő célja közül az egyik: segíteni azokat a keresztény – első sorban katolikus – hitben felnőtt embertársaimat, akikben ismereteik bővülése és gondolkodási képességük fejlődése következtében felébredtek a kételyek a fiatal korukban – családjuk és környezetük által – beléjük sulykolt vallási tanításokkal szemben s küszködnek a „kísértéssel”, de feldolgozását nem tudják, esetleg nem merik vállalni. Hiszen mindnyájunkban ott motoszkálnak a végső kérdések, köztük a leginkább szorongató: vajon van-e folytatás a halál után, s ha igen, milyen. A válaszokat – a taoizmus kivételével – minden vallás valamilyen transzcendens világban véli megtalálhatni, amelynek istene(i) – vagy a buddhizmus Nirvánája – megnyugvást ígér(nek) a hívőknek.
A központi gondolat a legfontosabb kérdés körül forog: lehet-e értelmesen élni túlvilág- és istenhit nélkül? Válaszom határozott igen: mégpedig a humanista erkölcs alapján, amelynek kifejtése és ajánlása a könyv másik fő célja. Jóllehet az egyházak makacsul tagadják, a vallásos hit nem feltétele az erkölcsös életnek, amelynek kiegyensúlyozott boldogsága vallásosság nélkül is kárpótol a másvilági illúziók elvesztéséért.
A végső kérdésekre a könyvben evilági, a tudomány (általam ismert) aktuális állásának megfelelő racionális válaszokat keresek, bár nem vagyok tévedhetetlen és nem is kaptam természetfeletti kinyilatkoztatásokat, sőt, ami rosszabb: fizikatanár és villamosmérnök lévén még jogosítványom sincs az igehirdetésre. De mivel tudom, hogy a transzcendenciára vonatkozó állítások racionálisan nyilvánvalóan nem bizonyíthatók – következésképen nem is cáfolhatók – szigorú természettudományos módszerekkel, megmaradok illetékességem határai között. Így válaszaim nem lesznek sem kizárólagosan helyesek, sem véglegesek, csak a józan ész számára legalább annyira megnyugtatóak, mint a vallásokéi. Akkor is, ha elfogadásukkal le kell mondanunk az örök élet vigaszáról.
Abszolút biztos igazságainak birtokában a kereszténység a túlvilágra ígéri az „igazi” boldogságot és ennek elérésében jelöli meg a földi lét értelmét. A „hitetlenek” számára nem ígérhetek könnyű álmokat, csak azt, hogy aki velem együtt őszintén és kitartóan keresi az igazságot, meg fogja találni a válaszokat a maga számára. Persze minden válasz újabb kérdéseket gerjeszt majd: a megnyugvás földi ösvényei minden cél elérése után újabbak felé kanyarognak. Boldogságunk nem az időtlen örökkévalóság mozdulatlanságának, hanem a folytonos megújulásnak és annak a tudatnak öröme, hogy valamivel – hacsak egy hangyányival is – hozzájárulhattunk mások keresésének sikeréhez.
Mert örök emberi sors a keresés.

Humanista vagy?
Nem kell igennel vagy nemmel válaszolnod.
A humanizmus mindenkié
kortyinthatsz a csészéből, amennyi jólesik, vagy kiihatod fenékig.

 

Ajánlott könyvek