Yates köny­ve a fo­tó­el­mé­le­ti szak­iro­da­lom egyik alap­mű­vé­vé vált. Bár al­cí­me sze­rint fo­tó­kri­ti­kai an­to­ló­gia, jóval in­kább fo­tó­te­o­re­ti­kus, mé­di­um­el­mé­le­ti át­te­kin­tés, mely­nek cent­ru­má­ban a tér kér­dé­se áll.

A tér je­len­té­se az in­terp­re­tá­ció szá­má­ra rend­kí­vül ho­má­lyos te­rü­let – ál­la­pít­ja meg Yates.

Az utób­bi egy-két év­ti­zed­ben a téri for­du­lat, a spa­ti­al turn ki­fe­je­zés gyak­ran buk­kan föl, és mél­tán. A tér, ahogy ma el­gon­dol­juk, meg­ta­pasz­tal­juk, tör­té­ne­ti fej­le­mény.

Mi­chel Ser­res ma­te­ma­ti­kus-tu­do­mány­fi­lo­zó­fus sze­rint a „tisz­ta tu­do­má­nyok révén a terek so­ka­sá­gát is­mer­jük. A tér (…) a kul­tú­ra ter­mé­ke, a tör­té­ne­lem ter­mé­ke, és talán nem is csak a geo­met­ri­áé, hanem a teo­ló­gi­á­ké és a po­li­ti­káé."

„Ko­ráb­ban azt mond­ták – írja Kál­lai János pszi­cho­ló­gus –, a tér az, ami két egy­más­hoz közel álló dolog kö­zött van, a semmi. Az ilyen jel­le­gű tér azon­ban em­be­ri kap­cso­la­tok­kal van ki­tölt­ve. Kom­mu­ni­ka­tív és ima­gi­na­tív kap­cso­la­tok há­ló­za­ta. A tér­ér­zé­ke­lés nem­csak korai, pre­ver­bá­lis él­mé­nye­ink­nek, de a tér­ről való tu­dá­sunk­nak is ki van szol­gál­tat­va. A tér­ről való tudás meg­vál­toz­tat­ja a tér­él­ményt.”

Yates vá­lo­ga­tá­sá­nak egyes fe­je­ze­tei ná­lunk is is­mert te­o­re­ti­ku­sok el­gon­do­lá­sa­it mu­tat­ják be (Mo­holy-Nagy Lász­ló, Car­nap, Wil­li­am M. Ivins, Ed­ward T. Hall, Jo­nat­han Crary, Ru­dolf Arn­heim). A könyv túl­nyo­mó ré­szét azon­ban fe­lénk jó­sze­ri­vel is­me­ret­len szer­zők tér­rel kap­cso­la­tos, (fotó)mű­vé­sze­ti vo­nat­ko­zá­sú kon­cep­ci­ói te­szik ki (köz­tük olyan klasszi­kus mun­kák, mint pél­dá­ul Ga­s­ton Ba­che­lard-é). (Till­mann Jó­zsef)

Steve Yates az első tudós, aki há­rom­szor nyer­te el a Ful­bright Ösz­tön­dí­jat (1991, 1995, 2006-7). Szak­te­rü­le­te a Szov­jet­unió, Orosz­or­szág és Ke­let-Eu­ró­pa fény­ké­pé­szet­tör­té­ne­te. Az ál­ta­la ku­ta­tott témák fel­öle­lik Ale­xan­der Rod­chen­ko, Mo­holy-Nagy Lász­ló, Ro­bert Ra­us­c­hen­berg és Jo­el-Pe­ter Wit­kin mun­kás­sá­gát, a mo­dern fény­ké­pé­sze­tet, va­la­mint a mű­vé­szet­tör­té­ne­ti pár­hu­za­mo­kat Ame­ri­ka és Orosz­or­szág kö­zött.