Yates könyve a fotóelméleti szakirodalom egyik alapművévé vált. Bár alcíme szerint fotókritikai antológia, jóval inkább fotóteoretikus, médiumelméleti áttekintés, melynek centrumában a tér kérdése áll.
A tér jelentése az interpretáció számára rendkívül homályos terület – állapítja meg Yates.
Az utóbbi egy-két évtizedben a téri fordulat, a spatial turn kifejezés gyakran bukkan föl, és méltán. A tér, ahogy ma elgondoljuk, megtapasztaljuk, történeti fejlemény.
Michel
Serres matematikus-tudományfilozófus szerint a „tiszta
tudományok révén a terek sokaságát ismerjük. A tér (…) a
kultúra terméke, a történelem terméke, és talán nem is csak a
geometriáé, hanem a teológiáké és a politikáé."
„Korábban azt mondták – írja Kállai János pszichológus –, a tér az, ami két egymáshoz közel álló dolog között van, a semmi. Az ilyen jellegű tér azonban emberi kapcsolatokkal van kitöltve. Kommunikatív és imaginatív kapcsolatok hálózata. A térérzékelés nemcsak korai, preverbális élményeinknek, de a térről való tudásunknak is ki van szolgáltatva. A térről való tudás megváltoztatja a térélményt.”
Yates válogatásának egyes fejezetei
nálunk is ismert teoretikusok elgondolásait mutatják be
(Moholy-Nagy László, Carnap, William M. Ivins, Edward T. Hall,
Jonathan Crary, Rudolf Arnheim). A könyv túlnyomó részét
azonban felénk jószerivel ismeretlen szerzők térrel
kapcsolatos, (fotó)művészeti vonatkozású koncepciói
teszik ki (köztük olyan klasszikus munkák, mint például Gaston
Bachelard-é). (Tillmann József)
Steve Yates az első tudós, aki háromszor nyerte el a Fulbright Ösztöndíjat (1991, 1995, 2006-7). Szakterülete a Szovjetunió, Oroszország és Kelet-Európa fényképészettörténete. Az általa kutatott témák felölelik Alexander
Rodchenko, Moholy-Nagy László, Robert Rauschenberg és
Joel-Peter Witkin munkásságát, a modern
fényképészetet, valamint a művészettörténeti
párhuzamokat Amerika és Oroszország között.