A kötet három olyan terminus, az intézmény, a színtér és az ágens használatának
elemzésére vállalkozik, amelyekről a tanulmányok szerzői,
de talán a kommunikációkutatás általában is azt tartja, a
kommunikációról gondolkodva megkerülhetetlenek.
Mindazonáltal ezzel a kötettel szokatlan utat választottak a
szerzők, legalábbis a kommunikációkutatásban szokatlant:
olvasása alighanem nagyobb figyelmet igényel majd, mint amire
a kommunikációról szóló írások nagyobb
része esetében szükség van. Megengedtük azonban magunknak ezt,
egyrészt, mert szándékaink szerint olvasóink elsősorban
egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint tanáraik és a
kommunikációkutatás iránt érdeklődők, másrészt pedig, mert
meggyőződésünk, hogy a kommunikációkutatásnak ma többek
között saját eszközeinek szemügyre vételére is szüksége van
– hogy ezek a kutatóeszközök, amelyekkel (máskor és másutt) magát a kommunikációt vizsgálja, valóban jól lássák el feladataikat. Szokatlan tehát a kötet dictiója szükségességével együtt is.