Fülöp András

Szarvasbikák, gépmadarak

„a kor, mely­ben éltem, meg­ha­tá­ro­zó része volt a ma­gyar re­pü­lés­nek mind ka­to­nai,mind pol­gá­ri vo­nat­ko­zás­ban, ezért nem sza­bad, hogy nyom­ta­la­nul el­tűn­je­nek. A re­pü­lés mel­lett éle­tem másik meg­ha­tá­ro­zó eleme a va­dá­szat volt. Egyen­ér­té­kű sze­re­pü­ket bi­zo­nyí­tot­ta, hogy ami­kor re­pül­tem, az erdő ma­gá­nyos temp­lo­mi áhí­ta­ta, va­dá­sza­ta­im során pedig a gépek kon­denz­csík­jai csá­bí­tot­tak. Azért a va­dá­sza­tot em­lí­tem el­ső­ként, mert azzal kezd­tem. A re­pü­lés még tá­vo­li álom­ként sem sze­re­pelt ter­ve­im­ben, egy­ál­ta­lán nem volt ér­dek­lő­dé­sem kö­ré­ben, sőt a há­bo­rús él­mé­nye­im miatt még ki­csit tar­tot­tam is tőle. Más utat akar­tam be­jár­ni, mint amit rám sza­bott sor­som ki­je­lölt."

Vajon előre el­ren­del­te­tett, meg­ha­tá­ro­zott-e az egyes ember sorsa? Meg­vá­la­szol­ha­tat­lan kér­dés. Va­la­mi azért van, va­la­mi egye­nes­be ve­ze­tő, ami nél­kül csak tán­to­rog­na az ember, nem ta­lál­ná az al­kal­mas, a he­lyes irányt éle­té­nek sors­for­du­ló­i­ban. Iro­má­nyom ol­va­sói látni, érez­ni fog­ják, van va­la­mi, ami több a pil­la­na­tok, ese­mé­nyek vé­let­len­sze­rű­sé­gé­nél, ami ve­ze­ti az em­bert út­ke­re­sé­sé­ben, a kü­lön­fé­le élet­hely­ze­tek meg­ol­dá­sá­ban. Van, akit így vagy ha­son­ló­an és van, akit más­kép­pen. Engem így."

Ajánlott könyvek