A könyv a vál­sá­gos élet­hely­ze­tek­ben zajló kom­mu­ni­ká­ció ter­mé­sze­té­té­vel fog­lal­ko­zik. Egy ön­gyil­kos­ság-meg­elő­ző sür­gős­sé­gi te­le­fon­szol­gá­lat be­szél­ge­té­se­it vizs­gál­ja.
Mik ennek a kü­lön­le­ges kon­tex­tus­nak a leg­fon­to­sabb sa­já­tos­sá­gai, és ho­gyan il­lesz­ke­dik más tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sé­hez? Mi­kép­pen for­mál­ja át az ön­gyil­kos­ság­ról való tár­sa­dal­mi dis­kur­zust? Mit te­kint­he­tünk a krí­zis­ben zajló konst­ruk­tív vál­to­zás, a pszi­cho­szo­ci­á­lis fej­lő­dés lé­nye­gé­nek? Ho­gyan ala­kul­nak át a be­szél­ge­tők által együt­te­sen meg­te­rem­tett nyel­vi uni­ver­zum­ban azok a je­len­tés­szer­ve­ző­dé­sek, ame­lyek az em­be­ri lé­te­zés alap­ve­tő prob­lé­má­i­val kap­cso­la­to­sak, s ame­lyek a min­den­na­pok­ban rej­tet­teb­ben, ám a lé­lek­ta­ni krí­zis idő­sza­ká­ban mar­kán­san elő­tér­be ke­rül­ve irá­nyít­ják az éle­tet? Ho­gyan zaj­lik ebben a kü­lön­le­ges tér­ben a ta­lál­ko­zás, mi­lyen fel­té­te­lek se­gít­he­tik a dia­ló­gus lét­re­jöt­tét?