Kurt Flasch 1930-ban született, filozófiatörténész, aki eminens
értelemben megtestesíti a „német középkorkutató” prototípusát. E tény
mintha szöges ellentétben állna a mű címe által sugallt
tartalommal: első pillantásra liberális vagy baloldali intellektuális
álláspontot várnánk a műtől, Bertrand Russell azonos című 1957-es
esszéjéhez hasonlóan. Flasch ezen időskori művének kimagasló jelentősége
azonban épp abban áll, hogy olyan gondolkodó fejti ki
kereszténységkritikáját, aki Szent Ágostonról, Eckhart mesterről,
Nicolaus Cusanusról és a filozófia más nagy alakjairól nyújtott
mértékadó értelmezéseket. Flasch bevallottan személyes hangvételű
összegzése a magyar szellemi élet számára is kifinomult önértelmezést
nyújthat a keresztény hagyomány alapgondolatainak problémáiról, anélkül,
hogy értelmezése ateista volna. Példaértékű lehet a
könyvben létrehozott konstelláció, mely az európai keresztény
gondolkodás legfinomabb rezdüléseire való érzékenységgel,
történeti-kritikai attitűdből és az önmagán átszűrt filozófiai reflexiók
útján valósult meg.