Amikor éppen „rejtvényhangulatunk" van, igazán érdemes Gál Péter könyvét lapozgatni, mert biztosak lehetünk benne, hogy pillanatok alatt találunk valami érdekeset. Az ilyesfajta könyvek szerzője a maga elé tűzött lehetetlen feladatot oldja meg, amikor nemcsak afféle rejtvénylexikont ír, hanem végigvezet magán a felfedező úton is, amelybe bármelyik ponton bele lehet kapcsolódni - ha éppen ilyen hangulatunk van.
A tipikus matekkönyvek legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy megdolgoztatnak, mint egy szigorú matektanár. Gál Péter kedves könnyedséggel nem ezt teszi, amikor olyan problémákat vet fel, amiknek nem mondja el a megoldását. Vagy van kedvünk utánagondolni, vagy nincs (nekem például többnyire nincs), de maga a probléma mégis szórakoztat. Megnyugtató érzés, hogy ezen valaki már elgondolkodott és eredményre jutott, és ha épp olyan hangulatom lenne, nekem is bizonyára sikerülne. Máskor meg éppen az az érzés tud izgató lenni, hogy egyik-másik nem is túl bonyolultnak kinéző problémán már nagyon sokan elgondolkodtak, mégsem sikerült senkinek sem eredményre jutnia.
A könyvet leginkább azoknak a „matekagyú" olvasóknak ajánlom, akik szeretik időnként kicsit „eldobni az agyukat", és csak úgy olvasgatni némi matekot. Gál Péter könyve tipikusan matematikai divertimento, és ebben a műfajban a legjobbak közül való.

Mérő László utószavából